Dadufalu lakói mindig a hangulatukhoz illő házikókban dekkolnak. Aztán átmennek meglátogatni egymást, és színes szörpöket hörpölnek miközben megbeszélik mi volt aznap az oviban. Általában sokat nevetnek, és ha valaki mégis durcás vagy hisztis – mert az azért bárkivel előfordulhat még dadufalván is –, annak szivárványszörpöt lötybölnek, és jól megcsikizik. Éjjel színes tintákról álmodnak, és simán felvesznek egy sárga pólót pink szoknyával, türkizkék zokni az egyik és hupizöld a másik lábukon, lila kalappal, piros hátizsákkal és narancssárga tornacipővel. És ez nem az óperencián túl van, hanem itt a sarkon balra, dadufalván. Most úgyis végre süt a nap, menjetek el oda ti is, jó lesz :)
Imádjuk nézegetni a gyerekrajzokat, és sokszor próbálunk úgy tervezni, azzal a szabadsággal és bátorsággal, ahogy ők képezik le a világot. A házikók sokszor az első valós, felismerhető elemek a gyerekrajzokon. Kicsik, nagyok, csámpásak, ferdék, ducik vagy horpadtak, laposak vagy égigérők, mind gyönyörű, és mindez a szivárvány összes színében.
Megpróbáljuk kicsit utánozni őket.
A dadufalu egy folyamatosan bővíthető építőjáték, ami sok éven át lehet szereplője a gyerekek életének. A vidám, élénk színű házikókból ez egészen kicsik is ügyesen össze tudnak rakni egy kis utcát, a nagyobb gyerekek pedig mindenféle szerepjátékhoz varázsolnak mesés környezetet velük. Lehet variálni más játékokkal: építőkockákkal, terepasztallal, golyópályákkal, vonatos építőkkel, és szinte bármivel, ami egy gyerekszobában előkerül. Fejleszti a finommotorikát, kreativitást, megmozgatja a fantáziát, történetmesélésre készteti a gyerekeket, lehet velük színeket tanulni, és ha már kinőttek ezekből a játékokból, akár szép dekorációi lehetnek egy könyvespolcnak.
Ez is egy olyan játék a Dadunál, ami nincs “befejezve”. Eleinte csak a színes házikók voltak, aztán lett átjáróház, kakaóbár, kisnagyszomszédi dadu, pingált vityillók, és biztos, hogy lesznek további építményeink is.
Természetesen, ahogy minden dadu; a házikók is egyediek, nincs köztük két egyforma.
