– Hát hogy anya egy van, de közben meg mindenkinek van, és akkor az nem egy nap, hanem annyi ahány anyája van a mindenkinek, vagyis az olyan nagyon sok, hogy azt én már meg sem tudom számolni, pedig százig is tudok. De szerintem az több mint száz. Szóval itt valami furcsaság van. Igaz, hogy nekem is csak egy nap a szülinapom, de nincs is másik Dadu. Pedig igazán lehetne több nap, mert már nagy vagyok, és még mindig csak egy. De
amikor nekem szülinapom van, akkor mindenki, az összes barátom, az egész ovi, meg a család, meg az utcából a barátaim, meg a Bikfic és az ő barátai, meg mindenki engem ünnepel, ők is biztos vannak százan, és mégis csak egy nap. És akkor hogy lehetne egyszerre annyifelé ünnepelni, egyetlenegy napon, hát mindenki szeretné az összes anyukabarátját és barátja anyukáját felköszönteni, nem? Szóval akkor vagy száz anyák napja kellene, vagy még annál is több, csak azt én már nem tudom megszámolni. Szerintem legyen úgy, hogy legyen minden nap anyák napja, és akkor mindenkinek jut egy saját. És akkor amelyik anyukának mondjuk öt gyereke, van, akkor neki legyen mindjárt öt anya napja. És akkor ebben az is jó, hogy az összes anyukák is egymást is fel tudják köszönteni, mert azért amikor az embernek a saját napja van, akkor jobban szereti, ha őt köszöntik fel és kap egy csomó ajándékot, meg puszit, meg még ajándékot, meg habos kakaót, és akkor ő éppen lehet, hogy nem a másik anyukát sietne felköszönteni, mert akkor nincs ideje minden játékkal játszani amit kapott, mert már menni kell a másik anyukához, pláne ha több mint száz anyuka van, akkor egész nap csak lót-fut, még a kakaót is épp csak fel tudja hörpinteni. Na! Szóval akkor legyen így, jó? Hogy minden nap legyen anya napja valakinek. Vagy a legigazságosabb az lenne, ha mindegyik nap minden anyuka napja lenne, kivéve persze az én szülinapomat. Mert az anyukák aranyosak, tudnak csinálni kakaót is, meg mesélni is, meg amúgy is megérdemlik, mert anyukák.
